Idősügyi Nemzeti Stratégia: A 21. sz. egyik legpozitívabb eredménye a születéskor várható élettartam meghosszabbodása. A fejlett országokban ez az egyik legnagyobb társadalmi siker, és egyben a legnagyobb kihívás is. Mo. népessége fogy, korösszetételében változik: idősödik. A növekvő élettartam hatással van a különböző ellátó és szolgáltató rendszerekre. A társ. és demográfiai változások hatására új szükségletek és új keresletek jelennek meg, melyre mind politikai, mind társadalmi, mind gazdasági és szolgáltatói szinten reagálni kell és a megnövekedett életkorból adódó kihívásokra stratégiailag fel kell készülni. – Mélyreható gazdasági, társadalmi változások indokolják az ~ megalkotását. E változások ráirányítják a figyelmet a társadalmi ellátó- és szociális védelmi rendszerek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságára. Az ellátó-szolgáltató rendszerek fejlesztése csak akkor lehet hatékony, ha sikeresen igazodik a társadalmi-családi strukturális változásokhoz, a szükségletekhez, a gazdasági adottságokhoz. – Hazánkban is időszerűvé vált a meglevő ellátó-szolgáltató rendszerek hozzáigazítása a demográfiai és a családi struktúrákban bekövetkezett változásokhoz, valamint mindazon intézkedések elindítása is, amelyek hozzásegítik az embereket, hogy már jóval az idős kor előtti életszakaszukban tudatosan tudjanak felkészülni a saját időskorukra. E kihívásra reagálva Mo-on is szükséges az időspolitika kialakítása. – Az idősebb emberek számának növekedését, az ebből következő kihívásokat érzékelve olyan rugalmas és hatékony időspolitika kialakítása szükséges, mely nagyobb mértékben épít a társadalom, illetve a szolgáltató és humán védelmi rendszerek résztvevőire, így a szolgáltatásokat igénylők szükségleteire és véleményére. Az idősödő és idős emberek szükségleteinek biztosításához tovább kell erősíteni az állami, a civil szféra, a for-profit szektor, a magánszemélyek, az idősek ellátásában érintett szakmák (interszektorális), a humán szolgáltató rendszer egyes tagjai (intraszektorális) közötti folyamatos párbeszédet és együttműködést. – A ~ hosszú távra megalapozza a hazai időspolitikát. Megfogalmazza, hogy 2034-re milyen jövőkép (célállapot) valósuljon meg. Kritikusan és széles palettán tárja fel az idősödéshez kapcsolódó területek adottságait annak érdekében, hogy a fejlesztés irányai a valós helyzethez igazodjanak. Ugyanakkor a már meglévő és működő jó gyakorlatokat is felsorolja, hogy a megoldás lehetőségeit is láthatóvá tegye. Az ~ állami, társadalmi, politikai és egyéni szinten határozza meg a fejlesztendő területeket. Felvázolja azt a legszélesebb értelemben vett jövőképet (célállapotot), amely felé a korszerű időspolitika halad, nagy hangsúlyt helyezve az idősödési folyamat menedzsmentjére. – A mo-i időspolitika egyik legfontosabb megoldandó kérdése az időskorúak diszkriminációjának megszüntetése és esélyegyenlőségének megteremtése. Ma még sok idősebb ember ki van téve a társadalmi kirekesztés valamelyik kockázatának. A társadalmi részvétel azt is jelenti, hogy az egyén milyen mértékben, milyen intenzitással és hányféleképpen használja fel képességeit, tudását, egyéniségének sajátos adottságait más embereknek, szűkebb vagy tágabb közösségek hasznos szolgálatára, gazdagítására, illetve milyen mértékben veszi igénybe mások adottságait saját élete alakításában. Ebben az értelemben a társadalmi részvétel, illetve a közösségileg aktív lét azt feltételezi, hogy az egyén tevőlegesen befolyásolja nem csak saját maga, hanem a különböző közösségek életét, hozzáadja tudását, normáinak érvényesítését, munkáját, bizalmát, egyéniségének színét, jellegét a közösség egészéhez. – Az ~ lényege egy paradigmaváltás elfogadtatása és érvényre juttatása, mely szerint az idősekről való gondoskodásban a korábbi deficit modell (veszteségekre történő összpontosítás) helyett a fejlődés modellben (a meglévő képességek megőrzése, szunnyadó készségek előhívása) szükséges gondolkodni és cselekedni. – Lényeges kihangsúlyozni a szemléletformálás szükségességét és hasznosságát, hiszen a társadalomba való bevonás az emberi képességek fejlesztésének hangsúlyozása egyúttal előmozdítja a gazdasági dinamizmust, a társadalmi stabilitást és szolidaritást. Az ellátások hatékonysága és a társadalmi igazságosság kölcsönösen erősítik egymást. – Egy jól funkcionáló társadalom védelmi és szolgáltató rendszere segít előmozdítani az időskorúakról és életükről egy differenciáltabb és változatosabb kép kialakítását. Ez a kép jobban tükrözi a valóságot, mint a jelenlegi, s egyúttal csökken az idősekről kialakított negatív sztereotípiák térnyerése. Ezért az időspolitikai célkitűzések területén is támogatni kell az időskorúakat abban, hogy a társadalom minden korosztálya számára tudatosabbá tegyék az idősödés pozitív vonatkozásait. – Az idősekre fókuszálva tovább kell erősíteni a társadalmi kommunikációt. A Stratégia minőségi-szakmapolitikai fejlesztési irányvonalakat határoz meg, melyeknek célja, hogy megakadályozzák az idősek társadalmi kirekesztődését, fokozza az érintettek bevonását és az e céllal történő együttműködések fejlesztését a különböző szektorok (kormányzati, non-profit, for-profit, informális közösségek), a különböző szakpolitikák és különböző szolgáltató partnerek között. Az életkor meghosszabbodásával a népesség egyre nagyobb arányát alkotó generáció mind erőteljesebb társadalmi hasznosságának előmozdítása fontos feladat, megkerülhetetlenül fontos cél. Fontos, hogy a ma még fiatalabb (30 éven felüliek) generáció tagjai számára és a most idős generáció számára egyaránt pozitív lehetőségeket jelentsen a közeli és távoli jövő. – Az ~ban elsődleges célcsoportot képeznek a mai idősebb generáció tagjai. Rá kell azonban mutatni, hogy az aktív időskor lényege éppen a generációk közötti szerves kapcsolatban és kölcsönös támogatásban rejlik. Így a középkorú és a fiatalabb generációk számára sem közömbös az idősek aktivitása, életminősége, az ő majdani saját időskoruk lehetőségei. A középgenerációk jövőképét és így mentális beállítódását is nagyban befolyásolja, hogy milyen időskorra számíthatnak. Az ~ ezért nem csak az időseket, hanem a középkorúakat, és a 30 éven felüli nemzedéket is megszólítja, célkitűzéseivel hatni akár rájuk, hiszen a sikeres idősödést már igen korán kell megalapozni. Az ~ ban az idősödési folyamat menedzselése mind egyéni, mind társadalmi szinten új szemléletként jelenik meg. – Az ~ban foglaltak gyakorlati végrehajtását 2010-től lehet megkezdeni, rövidebb időintervallumban megfogalmazott, a Kormány által elfogadandó cselekvési tervek kidolgozásával, melyek tartalmazzák az intézkedések végrehajtásának módját, sorrendjét, felelőseit. – Az idősek érdekeinek, igényeinek, szükségleteinek változását figyelembe véve, az ~ban megfogalmazott elvek alapján 3 éves időszakokra bontott cselekvési tervek megfogalmazása és megvalósítása javasolható. Ezt célszerű első ütemben 2025-ig tervezni. Így biztosítható, hogy az ~ megvalósításának ütemezése követni tudja az ország gazdasági fejlődését, alkalmazkodjon a kormányzati társadalom- és gazdaságpolitikához, lehetőséget biztosítva a mindenkori Kormánynak arra, hogy az aktuális gazdasági-társadalmi környezethez viszonyulva határozza meg a cselekvési irányokat. – Az ~i prioritások megvalósulásának értékelését meghatározott rendszerességgel 3 évenként lehet elkészíteni. – Az ~ban foglaltak összhangban vannak az ENSZ alapelveivel, az Európai Unió törekvéseivel, a Társadalmi Befogadásról szóló közös Memorandummal, a Lisszaboni Stratégiával, a Berlini Nyilatkozattal, az AGE vezérelveivel, a hazai Idősügyi Kartával, valamint az Öregedésről szóló Madridi Nemzetközi Cselekvési Tervvel, az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO által 2001-ben publikált, az idősügyi politikát meghatározó alapdokumentumával, melynek címe az Aktív Időskor (Active Ageing - Policy Framework). Ez utóbbi dokumentum azért jelentett igazi áttörést, s azért meghatározó ma is az idősügy területén, az idősödés-politikák alakításában, mert először gondolkodik az idős emberről a maga emberi teljességében. A figyelmet az emberi élet kiteljesedésére, és nem kizárólag a szociális és egészségügyi vonatkozásokra szűkíti le. – Az Országgyűlés 2009. IX. 28-i ülésnapján elfogadta az ~ című stratégiai programot. A 81/2009. (X. 2.) OGY határozat alapján felkérte a Kormányt, hogy a benne foglalt célkitűzéseket, prioritásokat, preferenciákat képviselje és érvényesítse jogalkotó és végrehajtó tevékenysége során, kiemelve az időseket érintő kormányzati döntéseket, programokat és cselekvési terveket. V.G.